Erőss Lajos (születésekor Erős, Fényeslitke, 1806. január 2. – 1870. június 15.) jogász, országgyűlési képviselő, főjegyző, földbirtokos, az Erőss család lengyelfalvi ágának a leszármazottja, testvérével Györggyel 1847-ben építtették fel a fényeslitkei Erőss -kúriát.

A klasszicizáló stílusú, faluképbe illeszkedő épület, szép, hosszú oszlopsoros ámbitussal és előcsarnokkal. A cserépfedéssel ellátott kontyolt nyeregtető, és a homlokzat színezete jól idomul a település utcaképéhez. A többosztatú ablakokat fehér színű homlokzati díszítések keretezik, melyek szimmetrikus kialakítással, szemetvezető dinamikus vonalvezetéssel adják meg a régi időkre emlékeztető épület hangulatát.

Az épület néhány éve Fényeslitke Községházaként működik. A községház előtti padokkal, díszes kandeláberekkel, és a dús növényvilággal kialakított közpark a lakosság pihenését hivatott szolgálni. Az épület és környezetének jelenlétével a településközpont rész feladata, annak az építészeti harmóniának a megteremtése, mely a régmúlt és a mai kor építészeti igényeit egy heterogén, de egységet alkotó utcaképpé formálja. Az épület kiváló állapota, egységes képet alkotó díszítettsége méltó jelképe a településnek.

Orosz Imre földbirtokos a 18. század végén építette a klasszicista stílusú kúriát. Vétel útján került a Petrovay-család tulajdonába. Mai emeletes megjelenése halvány emlékezetet az eredeti, földszintes, oszlopsoros, előcsarnokos kúriára. Hosszú ámbitusa révén beleillett a tornácos faluképbe.

A gondosan megtervezett tájképi kert középpontjában található, a hosszanti elrendezésű kúria, melynek előkertjében ültetett hatalmas fái, intimitást biztosítanak a Kossuth utcai járókelők elől. A nyílások félkörös záródásúak, kialakításuk egyszerű, mégis díszesek. Az építészeti formálásban meghatározó szerepet játszanak az oszloprendek. Az épület jelenlétével igyekszik megteremteni a kapcsolatot jelen és múlt között. A mai kor szelleméhez hídként köti hozzá a régmúlt értékeit.

A kúria jelenleg magánlakásként funkcionál.

A település legrégebbi építészeti emléke a falu legrégebbi utcájában áll. Már a község mellett elhaladó 4. sz. főútvonalon suhanva is azonnal szembe tűnik szinte bástyaszerű tornya és hajójának fehérsége.

Az egykori román templom történetéről kevés adat szolgál. 1380-ban az írások közt úgy szerepel, hogy a templomot a Boldogságos Szűz tiszteletére emelték. 1696-tól már van adat arra vonatkozóan, hogy a kálvinistáké a templom. 1784-ben tető és toronyfedés megújítására kértek engedélyt. 1831-ben lebontották a hajórészt, valamint a szentélyt, és nagyobbat, szélesebbet építettek, de a meghagyták a tornyot és a nyugati homlokzatot a később ismertetett módon. A nyugati karzatba beugró középtornyos, késő román homlokzat mögé 1831-ben tágasabb, teremtemplom épült, félköríves záródással.

Az épület nyugati homlokzata, mint a XIX. századi jellegtelen hajóbővítés hangsúlyos előrésze jelenik meg. A középső torony félig kiugrik a homlokzatából. A két külső és két beeső pilléren emelkedő torony első emeleti szintjét tölcséres, kerek ablak, a második és harmadik szintjét kettős, illetve hármas ikerablakok törik át. A legfelső emeletet a négy égtáj felé néző négy darab, hármas ikerablak lazítja fel. A fogsoros főpárkány északon és délen még megvan. A zárterkélyes, négy fiatornyos sisak később került kialakításra. Az eredeti román kori homlokzat két sarkát, egy -egy átlós, kétosztású támpillér erősíti. Az első emeleten egy -egy tölcsérablak nyílt, melyet mára elfalaztak.

A homlokzatból félig kilépő hármas tagolású, román stílusú torony 35 méter magas, melynek négy oldalán egy-egy fiatorony áll. Ezek a fiatornyok leginkább a kalotaszegi templomok jellegzetességei. A templom kb. 350 fő befogadására képes, egyik érdekessége, hogy ajtaja nem a főútra nyílik.

Harangján a köveztekző felirít áll: ,,Agriae 1790 fudit me losephus Justel” alatta ,,Csicseri Ormos Imre hittes társa Reany Susanna Asszony köcségével anno 1790” 2005 -ben a templomtorony bádogfedését zsindelyre cserélték, a hajóra pedig cserépfedés került. Így sikerült visszaállítani a templom eredeti állapotát.

1776-ban Jósa István és felesége Orosz Julianna katolikus földbirtokosok építették a későbarokk stílusú homlokzati tornyos templomot, melyet 1778-ban Tóth Mihály kisvárdai plébános a Szentháromság tiszteletére szentelt fel. 1781-ben a templomépítő Jósa házaspár és özv. herceg Eszterházy Antalné költségén 6 szobás paplakot építettek.

Eszterházy püspök ezt követően Fényeslitkét önálló plébániává nyilvánította. Első plébánosa Bánóczi János volt. Az 1960-as évek derekáig latinul miséztek benne. Nagyobb méretű renoválásra 1980-ban, majd 1996-ban került sor. Az új liturgikus teret 1980-ban, Fojtik Vidor plébános idején alakították ki.

A templom boltozatos belsővel kialakított, melyen festett Szentírás áll. Szűz Mária és Jézus élettörténete, hat kompozícióban díszeleg a templombelsőben. Egy oltára van, tabernákulumában ezüstcibórium és aranyozott rézkehely. Kőkarzatán kilencváltós orgona. A nyugati oldalon elég nagy és világos sekrestye.

A toronyban egy mázsás harang található, még a templom melletti haranglábon egy hat mázsás harang ékeskedik.

1898-ban épült a ház. Az első és hátsó ház pacsit falból készült (sövénnyel szőtt vert falból), valamint a kemence a pitvarban. 1920-30 között ablakcserére került sor első nagyobb felújításként. Az első ház és a tornác 1940-51 között lett alákövezve és padlózva, valamint a pitvar elválasztódott. A szobában felül, a hátsó házban alul volt a mestergerenda, melyet az 50-es években vágtak ki. A csűr az udvar közepén a kútnál állt, majd 1951-ben a disznóóllal kiegészült, így a szekér teljesen körbefordulhatott az egységen. 1957-ben a pince fölé kisházat emeltek. Elől egy kisszobával, ill. hátul a magtárral. A magtár lebetonozott, válaszfalakkal ellátott helyiség volt, melyben a búzát, árpát, rozst és zabot külön lehetett tárolni. A két ház között volt a kemence és a szuszék. A Tájházban programokat is tartanak, szeretettel várnak mindenkit.

Három püspök – Orosz Atanáz miskolci püspök, Szocska A. Ábel nyíregyházi főpásztor és Luscsák Nílus püspök, munkácsi apostoli kormányzó – szentelte fel december 16-án a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Fényeslitkén azt a fatemplomot, amelyet nemrég adtak át az építők a fényeslitkei és környékbeli görögkatolikus híveknek, valamint lelkipásztoruknak, Máté Csaba atyának.
Az ősi hagyományokat is idéző fényeslitkei templom fából épült. A hívek egy évtizeden keresztül álmodoztak róla, míg végül sok ember összefogásával megépülhetett.

Így a Szabolcsveresmart filiájaként működő egyházközség immár saját templomában dicsérheti az Urat. Máté Csaba parókus a község görögkatolikusainak, a térségben élő ruszin közösségnek, valamint a háború elől, Ukrajnából menekülőknek a lelki-vallási igényére is figyelemmel indult el a templomépítés embertpróbáló és hosszadalmas útján – utalt az előzményekre Szocska Ábel, aki Csaba atyát szolgálatáért – kifejezve háláját – püspöki áldásban részesítette a templomszentelési szertartás végén.

A szentelést Orosz Atanáz vezette, az oltárasztalt koncelebráló püspöktársaival, Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspökkel és Luscsák Nílus püspökkel, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye görögkatolikus apostoli adminisztrátorával közösen kenték meg szentelt vízzel, olajjal, borral, majd belehelyezték Boldog Romzsa Tódor vértanú ereklyéjét. Végül az ikonosztáz előtt együtt imádkoztak.

A szentelésen és az azt követő Szent Liturgián több kárpátaljai paptestvér és az Ukrajnából származó Andrej atya, máriapócsi bazilita szerzetes is jelen volt. Az ikonosztázion két kárpátaljai műhely munkája, ám még hiányos: csupán az alapképek készültek el. Az anyagi keret megteremtésével a többi ikon is elkészül majd – mondta Máté Csaba.

„Nem hagyok nyugtot halántékomnak, míg helyet nem teremtek az Úrnak” – idézte a zsoltár szavait Orosz Atanáz prédikációjában, jellemezve Csaba atya buzgóságát a templomépítés kapcsán, majd Aggeus prófétáról beszélt, akire e napon emlékeznek. A kis próféta Ószövetségben olvasható rövid könyvében Aggeus Isten üzenetével sürgeti a népet, hogy építsék újra az Úr lerombolt templomát. „Menjetek föl tehát a hegyre, hozzatok fát és építsétek újjá a templomot! Kedvem találom majd benne és megdicsőülök általa – mondja az Úr.” (Agg1,8) Felhívása ránk is vonatkozik – vont párhuzamot a próféta több ezer évvel ezelőtti története és a Fényeslitkén zajló események között a főpásztor.

S bár az Isten ég és föld Ura, és nem lakik emberi mértékkel mérhető épületben, azt ígéri, hogy megszentel mindent dicsőséggel. S

amikor Isten a dicsőséget ígéri, saját szeretetközösségének kiáradását ígéri a templomra
– magyarázta a főpásztor. Erről a helyről fogtok békességet nyerni.

Miután Mózes befejezte a frigyláda építését, Isten dicsősége szállt le, és betöltötte a sátrat. Salamon a templomépítést követően először maga is kételkedik: lehetséges-e, hogy emberek közt lakozzon az Isten? S mi már tudjuk karácsonyhoz közeledve, hogy igen, ez lehetséges. A salamoni templomszentelési imában kifejezett öröm köszönt vissza a Fényeslitkén imádkozott gondolatokban: „A fényes nap megszenteli az egész földkerekséget!” „Isten a fényes naphoz hasonlóan kiáradt Fényeslitke népére” – zárta gondolatait Orosz Atanáz püspök.

A Boldog Romzsa Tódor püspök ereklyéjét és az annak hitelességét bizonyító okiratot Luscsák Nílus püspök hozta és adományozta a templomnak és a közösségnek.

A templom előtt egy százéves fából készített kereszt áll. Az út menti keresztet a korpusszal Kisvárda Város Ruszin Nemzetiségi Önkormányzata adományozta.

A szertartáson helyi és kisvárdai világi vezetők is tiszteletüket tették. A templom első nagy ünnepére több ember érkezett (a vendégek között hét ország ruszinjai is jelen voltak), mint ahány embert a tér befogadni képes, így akik nem fértek be, a templom mögött felállított sátorban kivetítőn és hangszórók segítségével követhették az eseményeket.

Az ünnepséget agapéval folytatták.